Hogyan változik generációról generációra a vers természete és befogadói horizontja? Egyáltalán, ma hol van, hol lehet helye a versnek? Magolcsay Nagy Gábor és Pántya Bea a lírai szövegek képiesítésével elsősorban az alkotó jellegű befogadói aktivitásra fókuszál. Vizuális költeményeik a látogatót nem kizárólag olvasásra, de szemlélődésre, megfigyelésre hívják, bizonyos esetekben pedig a költeményre irányuló fizikai beavatkozásra is buzdítják az észlelési-olvasási lehetőségek kiaknázásának reményében. A költő és a képzőművész kísérleti tevékenysége a látható nyelvből indul ki, de a képzőművészet eszközeire támaszkodva fűzi össze a gondolatokat. Egy (meg)új(ult) irány kutatása ez, amely az olvasó-néző elé terítve jeleníti meg a gondolat szabadságát, a jelentés többszólamúságát és a kép lezárhatatlanságát.
Magolcsay Nagy Gábor és Pántya Bea: Metanoia Park